Szuverenitásról, rapperekről, nyelvi bűnökről Khemirivel

Szuverenitásról, rapperekről, nyelvi bűnökről Khemirivel

Jonas Hassen Khemiri (1978– ) svéd regény- és drámaíró Bellmannról, Ibsenről, Mankellről és Strindbergről elnevezett díjat is magáénak tudhat, utóbbit, az August-díjat 2015-ben kapta Amikre nem emlékszem című regényéért. Nem csak díjak terén emlegetik azonban skandináv klasszikusokkal együtt, többek szerint a jelenleg válságon keresztülmenő Svéd Akadémia egyik következő tagja is lehet belőle. Sajátos humorú műveinek állandó visszatérői a bevándorló hátterű szereplők, akik mellett mind írásaiban, publicisztikáiban, mind pedig személyével kiáll. Többek között erről beszélgettünk a szerzővel, akit utazás közben, e-mailben értem utol.

Continue reading “Szuverenitásról, rapperekről, nyelvi bűnökről Khemirivel”

Arról érdemes írni, ami éget – de a jó történet a legfontosabb

Arról érdemes írni, ami éget – de a jó történet a legfontosabb

Interjú Maja Lunde norvég íróval

 

Szilvási Viktória: Hogy jött az ötlet, hogy egy faj kipusztulásáról, és főleg a méhek veszélyeztetettségéről írj?

Maja Lunde: Természetesen személyes okai vannak. Láttam egy dokumentumfilmet a CCD-ről (Colony Collapse Disorder, elnéptelenedés szindróma – SZV), ami nagyon megérintett és inspirált. Egyszerre volt ijesztő és fantasztikus. A történetek már érlelődtek bennem. Elsősorban a személyes történetek, az emberi kapcsolatok foglalkoztatnak, de a méhpusztulás nagyobb kontextusa is érdekelt. Continue reading “Arról érdemes írni, ami éget – de a jó történet a legfontosabb”